Ahogy a kohóban, úgy az emberi lélekben is folyamatos átalakulás zajlik. Hamvas Béla szavaival élve a lélek a “tízezer bőrű tűz gyermeke”, amely folyton bomlik, hámlik és új alakot öltve, állandó metamorfózisban él.
A SzomatoDráma és az Ultrarövid Terápia számomra pontosan ezt az alkímiai teret jelenti. A konzultáció szent, megtartó edényében a kliens története és vágya a tüzelőanyag, az odaadó figyelem a hő, én pedig konzulensként a jelenlétemmel tartom meg a folyamatot, amelyben a transzmutáció végbemegy.
“Életrendem újítása ez: az összes kérdéseket függőben tartani… a szellemnek szabad beözönlést és kereszthuzatot biztosítani”. Ez a hamvasi gondolat alapjaiban határozza meg a világhoz és a hozzám fordulókhoz való viszonyomat. Hiszem, hogy nem kész válaszokra vagy merev rendszerekre van szükségünk, hanem őszinte kíváncsiságra, és egy olyan tiszta, ítélkezésmentes jelenlétre, amit a zen „kezdő szellemnek” nevez.
A munkám során nem oldom meg mások életét, sokkal inkább egyfajta révkalauzként tekintek magamra. A révkalauz dolga nem az, hogy átvegye a hajó irányítását, hanem hogy helyismeretével átvezesse az utazót a rejtett zátonyokkal teli vizeken. Szimbolikusan megfogom a kezed, és elkísérlek egy darabon, amíg a változáshoz szükséged van rá.
A delphoi jósda felirata – “Ismerd meg önmagad!” – ma is érvényes iránytű. Tudatos önismeret nélkül könnyen láthatatlan térképek és transzgenerációs minták börtönében rekedünk, ahol újra és újra ugyanazokat a fájdalmas köröket rójuk. Az Ultrarövid Terápia egy fókuszált, éber utazás, amely segít felismerni ezeket a rejtett struktúrákat. Rámutat azokra a pontokra, ahol megrekedtünk, és lehetővé teszi, hogy meghozzuk azt a döntéseket, amellyel kilépünk az áldozati létből, a bénító félelmekből vagy a feldolgozatlan veszteségekből.
A lelkünk és a tudattalanunk szimbólumokban dolgozik. Egy-egy trauma, elakadás vagy testi tünet gyakran olyan, mint egy szorosra húzott, kibogozhatatlan csomó. A SzomatoDráma terében azonban megengedjük magunknak, hogy ne az elmével akarjuk megoldani a megoldhatatlant. A szőnyegen, a képviseleti érzékelés révén a belső, szubjektív valóságunk megelevenedik. A játék biztonságos, következmények nélküli közegében ezek a kemény csomók meglazulnak, az elakadások kioldódnak, és a testünk visszatalál a dinamikus egyensúlyhoz, a homeosztázishoz.
Dezső Gergely vagyok. Hiszem, hogy a csoda nem más, mint tömény valóság. Várlak szeretettel, ha készen állsz kinyitni az ajtókat, és tenni egy lépést a saját, valódi szabadságod felé.
Dezső Gergely 